Tápioszele.net - Tápiószele 1990-2015

Tápiószele a rendszerváltástól napjainkig

1990-2015

(Részlet)

Tápiószele fejlődéstörténetének bemutatását valójában a török uralom megszűnését és a Rákóczi szabadságharc befejezését követő újra népesedés időszakától, vagyis az 1720-as évektől kellene kezdeni. Ugyanis a XVIII. század elején indult el az a folyamat, mely kisebb nagyobb hullámvölgyekkel vegyítve napjaink Tápiószeléjének kialakulásához vezetett.

Talán majd egyszer erre is sor kerülhet, azonban jelenleg a honlapunk célja a rendszerváltástól napjainkig terjedő történelmi időszak rövid ismertetése, hogy a T. Olvasó emlékezetébe idézzük a közel negyed évszázad fontosabbnak vélt pillanatait. Tekintettel arra, hogy az ismertetett történések aktív résztvevője voltam, ezért szinte egyedüliként tudom felidézni Tápiószele önkormányzatán belüli küzdelmek hátterét. Rendkívül sok dokumentum birtokában igyekszem objektív szempontok alapján leírni a történéseket, melyek a résztvevők nem mindegyikének tetszését fogja elnyerni.

A XX század nyolcvanas évtizedének vége felé a magyar társadalom egészét lázba hozta az az eseménysor, mely az uralkodó párt az MSZMP belső harcairól, majd a demokratikus ellenzék összejöveteleiről szivárgott ki a médián keresztül. Mi, akik átéltük az eseményeket tudjuk, hogy olyan gyorsan követték egymást a történések, hogy szinte hihetetlennek tűnt sokunk szánára.

Az országos folyamatokat követve Tápiószelén is felélénkült a közélet, egymás után alakultak meg a színre lépő pártok helyi szervezetei és egyre többen adtak hangot a pártszimpátiájuknak. Tápiószelén a rövid idő alatt kialakult demokratikus ellenzék, lényegében békés emberek gyülekezetének volt tekinthető, az a néhány „idegsokkos, nagypofájú” sehová nem tartozó emberen kívül senki nem kiáltott bosszút és nem kívánt „vért”, annál inkább a lokálpatriotizmus erősödésével nőtt az emberek vágya az évtizedek óta fejlődésben stagnáló szülőfalunk politikai, gazdasági közéletének megreformálása iránt.

Tápiószele a szomszédos települések között népesség megtartó erő szempontjából messze kiemelkedett, mely elsősorban a jó közlekedési feltételeknek, a helyi iparnak és a lakosság polgárosodottságának volt köszönhető

Forrás: KSH-adatszolgáltatás, Helytörténeti emlékkönyv

Tápiószele és a szomszédos települések népességszámának alakulás 1949-1990 között:

Település	Lakossága 1949	Lakossága 1990	Különbség	%
Farmos	3946	3265	-681	-17,3
Tápiószentmárton	6910	5245	-1665	-24,1
Tápiószőlős	3418	2653	-765	-22,4
Újszilvás	3539	2637	-902	-25,5
Tápiógyörgye	4656	3355	-1301	-27,9
Tápiószele	5236	5382	+146	+2,8

Forrás: DUSEK L. nyomán

Ilyen kedvező adottságok ellenére Tápiószele településképe semmivel nem volt bizalomgerjesztőbb, mint a szomszéd településeké.

Akkori általános vélemény szerint ez a negatív tény kizárólag a két tanácsi vezetőnek, a 22 éve tanácselnök Molnár Jánosnak ( sokaknak csak Miska) és a 21 éve vb. titkár Zahalka Bélának volt köszönhető. A két tanácsi vezető kvalitásával nem kívánok foglalkozni, az viszont tény, hogy a kor politikájára jellemzően olyan embereket neveztek ki a települések élére, akik kritika és ellenmondás nélkül végrehajtották az uralkodó párt utasításait. Vagyis önálló gondolkodás, saját akarat és elképzelés érvényesítése az esetükben nem tartozott az elvárt követelmények közé.

1990 március 25-én és április 8-án megtartott első demokratikus többpárti választást követően felálló parlament elsők között elfogadta az Önkormányzati törvényt, mely alapjául szolgált a szeptember 30-ra kitűzött helyhatósági (önkormányzati) választásoknak, illetve a tanácsi rendszert felváltó önkormányzati rendszernek. Tápiószelén a választásokra készülődve két csoportosulás kezdte meg a szervezkedést, az egyik „a faluszövetség” név alatt az akkor már megszűnt MSZMP volt aktivistái ( volt vb. titkár fia, volt járási KISZ Bizottság titkára, volt munkásőr őrnagy, Hazafias Népfront községi titkára stb) a másik pedig a nép gyermekeiből álló úgynevezett demokratikus ellenzék volt. A választási előkészület érdekessége volt, hogy minden polgármester és képviselő-jelölt, aki valamilyen szinten kötődött a múlt rendszerhez, neve mellé „független” megjelölést tett, ugyanakkor a demokratikus jelöltek neve mellett FKgP, MDF, MDDCP, KDNP, SZDSZ pártok rövidítései volt olvasható.

A lakosság részéről a legnagyobb érdeklődés a polgármester-jelöltek iránt mutatkozott meg. A demokratikus ellenzék egy idősebb „mindenkit ismerő” aktivista javaslatára Volák Józsefet kívánta indítani közös polgármester jelöltként. A jelöléshez szükséges aláírásgyűjtés során viszont azzal kellett szembesülnünk, hogy a lakosságnak az a része, aki közelről ismerte a jelöltet, nem volt hajlandó támogató aláírását adni. A törvény által meghatározott jelölési határidő vége vészesen közeledett, ezért sürgős döntést kellett hozni. Polgármester jelöltünk helyett mást kellett jelölni. A pártok képviselőinek határozott – de emberileg nehéz – döntését azonban közölni kellett az érintettel is. Ezt a hálátlan feladatot – más jelentkező nem lévén – én vállaltam magamra. Utólag belegondolva ez volt az az első lépés, mellyel elkezdem gyűjteni „a halálos ellenségeket”, holott ebben az esetben csak a hírnök szerepét töltöttem be.

A kialakult helyzetet tovább bonyolította, hogy a szövetségesek közül senki nem akarta vállalni a polgármester-jelöltséget. A patthelyzet megoldását végül Kácsor István (SZDSZ) kapujában folytatott másfélórás kölcsönös agitáció eredményezte. Elvállaltam a demokratikus ellenzék polgármester-jelöltségét. A szükséges ajánlások összegyűjtése egy nap alatt megtörtént, mely nyilvánvalóan nem a személyem, hanem inkább a szüleim ismertségének volt köszönhető

Következő jelentős esemény 1990. szeptember 28-án volt, amikor a KoDA rt. szociális épületében megrendezésre került a polgármester-jelöltek bemutatkozó gyűlése.

Talán azóta sem volt akkora érdeklődés egy rendezvény iránt, mint akkor. Nemcsak a földszint, de a galéria is megtelt érdeklődő polgárokkal, becslések szerint 350-400 ember volt jelen. Ha jól emlékszem, öt perc állt minden jelölt rendelkezésére, hogy elmondja a bemutatkozó beszédét és a jövővel kapcsolatos elképzelését.

Az előadások sorshúzás útján kialakult sorrendben követték egymást.

1.Molnár János Független jelölt (volt tanácselnök)
2. Faragó Sándor Független jelölt ( utolsó MSZMP községi titkár)
3. Földi László Független jelölt ( Községi KISZ Bizottság tagja)
4. Majoros Tibor Demokratikus Pártok közös jelöltje (vállalkozó)

Jelölttársaim mondanivalóját és előadásuk stílusát hallgatva kissé meglepődtem, hiszen mind a hárman éveket, sőt évtizedeket töltöttek a közéletben, de ennek ellenére – hogy finoman fogalmazzak – nem igazán volt gördülékeny az előadásuk.

Az előttem fellépő jelöltek beszédjeinek befejezésekor valamennyi esetben illedelmes taps hallatszott. Ilyen előzmények után következtem. Be kell vallanom, hogy fogalmam sem volt, hogy miről kellene beszélnem, hiszen a polgármester-jelöltségem váratlan gyorsasága, majd a nyilvánosság előtt történő szereplés és ezzel járó megfelelés érzet nagy kihívás volt számomra. Azt tudtam, hogy helyt kell állnom és azt is tudtam, hogy lehetőleg a település egészét is érintő dolgokról kellene beszélnem. Beszédemben így jutottam el a Tápiószele és Vidéke ÁFÉSZ-hez, vagy egyszerűen csak az ÁFÉSZ-hez. Kijelentettem „ az ÁFÉSZ rablógazdálkodást folytat!” Erre a kis egyszerű mondatra óriási tapsvihar tört ki, mint egy sportcsarnokban, ahol világra szóló eredmény született. Egy ilyen tetszésnyilvánítás hallatán az ember önbizalma jelentősen megnő, hiszen tudtam, hogy ez az egy taps messze felülmúlta a többi jelöltre „leadott” összes tapsot. Ezt követően két mondattal később kijelentettem „az ÁFÉSZ-t fel kell robbantani”. Erre az előbbinél – ha egyáltalában lehetett azt fokozni – még nagyobb tapsvihar tört ki. Az ember ma már csak mosolyog az idézett kijelentéseken, ezt napjainkban egy gyűlés résztvevői meg sem hallanák, de a rendszerváltás idején – négy évtized kényszerhallgatás után- még bátor beszédnek számított.

Többek véleménye szerint, ha ez a bemutatkozó gyűlés nem a választás előtt két nappal van (éjféltől kezdődött a kampánycsend), hanem egy héttel korábban, akkor másképpen alakult volna a választás végeredménye.

Önkormányzati választás 1990. szeptember 30.

Választás eredménye:

Molnár János független jelölt 678 szavazattal
Majoros Tibor Demokratikus Pártok jelöltje 605 szavazattal
Földi László független jelölt 423 szavazattal
Faragó Sándor független jelölt 400 szavazattal.

A polgármesteren kívül 13 tagú képviselő-testület is megválasztásra került.

Dr. Balogh József
Dömők József
Földi László
Gavaldik József
Jenes Ferenc
Kácsor István
Kiss Ferenc
Lesták Pál
Majoros Tibor
Nagybányai József
Rédei Ferenc
Sípos Ete Álmos
Túróczi Ferenc
Dr. Vígh György

Később Dr. Vígh György lemondása miatt Ledacs Kiss István került be a testületbe.

Október 11-én megtartott alakuló ülésen megválasztásra kerültek a bizottságok elnökei és tagjai, ugyanakkor a faluszövetség égisze alatt szerveződött „független” képviselők nem tartották fontosnak az alpolgármester megválasztását.

A képviselő-testület azonban alig egy hónap után polgármester nélkül maradt, miután testületi felhatalmazás nélkül – az általam vezetett Pénzügyi Ellenőrző és Településfejlesztési Bizottság előzetes határozata ellenére- a polgármester aláírt egy lakásfelújításra vonatkozó szerződést, s emiatt fegyelmi vizsgálat indult ellene. Molnár János polgármester gyorsan betegállományba vonult és soha többé nem tért vissza a hivatalába. A megbízott jegyző szerepét betöltő Zahalka Béla (volt vb. titkár) segédletével rendkívüli testületi ülés keretén belül Földi László 7:5 arányban alpolgármesternek lett megválasztva. Csak később tudtuk meg, hogy Földi László a megválasztása előtt lakására hívta a velünk szemben álló képviselőket, amikor is megállapodtak személyének támogatásában. Az alpolgármester ténykedése alig két hónapig tartott, mert 1991. január 25-én a sorra kerülő jegyzőválasztás alkalmával kiderült, hogy Földi László törvénysértő módon lett megválasztva, vagyis a korábbi választás eredménye érvénytelen. 1991. január 27-én hajnali órákig tartó rendkívüli testületi ülésen személyemet választották meg alpolgármesternek.

Az eseménysorhoz tartozik az 1991 január 25-én megtartott jegyzőválasztás története is. A pályázati felhívásra négyen jelentkeztek, azonban a választás napja előtt ketten visszaléptek. Ezért Zahalka Béla volt vb. titkár és Tóth Julianna pályázók között választhatott a testület. Tóth Julianna végzettségét dokumentáló oklevél a testület tagjai előtt ismert volt, azonban Zahalka Béla végzettségét nagy titok övezte. Földi László alpolgármester többszöri kérés ellenére sem volt hajlandó bemutatni. Az igazság órája azonban január 25 délutánján érkezett el. A képviselők ekkor szembesültek azzal a ténnyel, hogy a pályázati kiírásban szereplő – állam és jogtudományi egyetem, vagy államigazgatási főiskola végzettség– feltétel helyett un tanácsakadémia elnevezésű végzettsége van Zahalka Bélának, mely természetszerűen a rendszerváltás után már nem felelt meg. Ezért Zahalka Bélát, mint a pályázati kiírásnak nem megfelelő pályázatot benyújtó személyt a képviselő-testület a pályázók köréből kizárta. Egyébként nyílt testületi ülésen résztvevő nagyszámú szervezett közönség a testület döntését meghallva Béla! Béla! Veled vagyunk! Felkiáltással fejezte ki a kétségbe esett szolidaritását az önkormányzati „hatalomból” végleg kiszorult volt vb. titkár iránt. Bár a jelenlevő polgárok egy része és a Faluszövetség által indított független önkormányzati képviselők indulatosan reagáltak szeretett Bélájuk elvesztése miatt, de a törvényt a testületnek be kellett tartani.

Az elkövetkező hetekben elkezdődött Tápiószele fejlesztésének tervezése, melyet azonban kisebb nagyobb közjátékok zavartak meg. Márciusban négy hivatali dogozó ellen indult fegyelmi eljárás falopás miatt, közülük ketten azonnali elbocsátás büntetésben részesültek.

A honlapunk galériájának fényképei egyértelműen dokumentálják, hogy 1990-ben az újonnan megválasztott testület milyen állapotokat örökölt. A faluközpontban levő bódésort felszámoltuk és megkezdtük az üzletsor építését, a példanélküli elhanyagoltságot mutató piac „tér” helyett pedig egy minden igényt kielégítő modern piactér építését kezdtük meg. Mindkét beruházás 1992 nyarára készült el. Hőseink és mártírjaink emléke előtt kívántunk tisztelegni a Hősök Parkja létesítésével, melynek átadására 1991 október 23-án került sor. Az ember szemében mai napig könny jelenik meg, amikor visszaemlékezik arra a sok fájdalmas emléktől meghatódó idős emberre, akik a park avatásán részt vettek és zokogva emlékeztek a háború borzalmaiban odaveszett hozzátartozóikra, vagy bajtársaikra. Egy ilyen lélekbe markoló esemény megélésekor egy közszereplőben talán joggal megfogalmazódhat, hogy volt értelme a szerepvállalásának.

Közben kiderült, hogy az egy éve betegállományba vonult Molnár János nem tér vissza, ezért időközi polgármester választás került kiírásra. 1992 január végén megtartott választáson elsöprő többséggel – 2360 szavazattal – polgármesternek választottak. Az ellenjelölt Dusek László, aki repülőteret, földhivatalt és ügyvédi kamarát ígért a szeleieknek, 61 szavazatot kapott.

A lakosság bizalmától övezve az év tavaszán megkezdődött a nagy volumenű útépítés első üteme, elkezdtük a Farmosi úti temetőknél a parkoló és a kegyeleti park építését, melynek végső kialakításához a lakosság is jelentős mértékű társadalmi munkával járult hozzá. A képviselő-testület 1991 nyarán döntött, hogy a több mint száz éves - a település több pontján elhelyezkedő – rogyadozó iskolaépületek helyett, központi helyen iskolafalut kíván építeni, és a tervek elkészítésével Makovecz Imre építőművész által vezetett Makona Kft-t bízza meg.

A testületen belül komoly ellentétet szült a leendő iskolafalu helyének meghatározása. Kiss Ferenc képviselőnek a járási KISZ Bizottság volt titkárának – és még öt képviselőnek – az volt a véleménye, hogy a futballpálya helyén épüljön fel az iskolafalu, a futballpályát pedig a Tápió-hid után levő homokgödörbe építsük újra. Egy fő szavazattöbbséggel azonban úgy döntött a testület, hogy az objektumot a Farmosi út mentén levő volt Viczián kúria, majd konzervgyár körül kell felépíteni. 1992 őszén Tápiógyörgye akkori polgármesterével megkezdtük a gázhálózat kiépítésének előkészületét, közben a szomszédos négy település önkormányzatát is bevontuk a tervezésbe.

A korábbi tanácsi vezetés és a hozzájuk tartozó testületbe beválasztott (független) képviselők a gyors egymásutánban születő eredmények miatt csak kapkodták a fejüket, ezért elérkezettnek látták az időt, hogy a folyamatot leállítsák. Mint később megtudtuk Zahalka Béla volt tanács vb. titkár, 1994 évi választáskor „nagy visszatérést” dédelgetett magában. Az általam irányított testület eredményessége azonban ezt az álmot alá ásta. A támadás módszere ma már mindenki előtt ismert „ félelemben élni” „mindenki retteg” „diktátor” „visszaél a hatalommal” „annyit lop amennyit nem szégyell” stb.

1993 márciusára létrejött a „hetek bandája” ahogy a szelei köznyelvben hívták. A létrejöttük érdekessége, hogy Tápiószele ebben is megelőzte az országos folyamatokat. Míg az országos politikában az SZDSZ 1990-ben vad kommunista ellenességgel és felelőségre vonással folytatott kampányt és csak 1994-ben borult össze a korábbi állítólagos ellenségével, addig itt Tápiószelén Kácsor István SZDSZ-es képviselő, már 1992 őszén lelki kötődést érzett a volt állampárt volt helytartóihoz. Napjaink politikai eseményéhez tartozik, hogy az emberek tömegei –Békemenet néven- a kormány melletti kiállás demonstrálása végett vonultak fel Budapesten. utcáin. Ehhez hasonló esemény Tápiószelén már 1993 március 26-án megtörtént. Tápiószele jövőjéért aggódó szelei asszonyok egy csoportja Barna Ferencné, Bartucz Antalné és Falusi Mihályné tüntetést szervezett a Polgármesteri Hivatal elé, hogy támogatásukról biztosítsák a támadásoknak kitett polgármestert és nyíltan elítéljék a rombolásba kezdett hét képviselőt. A rendezvény egyik legnagyobb hatású szónoka a kisfalusi Kass Jánosné volt, aki beszédében nevezte először a hét független képviselőt „hetek bandájának”

Az hogy a hetek, hetek és nem nyolcak, vagy kilencek lettek, azt két józanul gondolkodó tisztességes embernek is köszönhetjük. Túróczi Ferenc kádármester eredetileg a „Faluszövetség” felkérésére indult a választáson és megválasztása után így is politizált, de az egyre durvább fejlemények hatására úgy nyilatkozott „gyerekek ezt már nem lehet felvállalni”, és ettől a naptól átállt a demokratikus oldalra. Hasonlóképpen döntött Ledacs Kiss István is, aki eredetileg szintén a „Faluszövetség” színeiben indult és Dr. Vígh György lemondása után került be a testületbe. Az újdonsült képviselőt még az sem tántorította el, hogy május lévén a feleségét – addig soha nem látott- hatalmas virágcsokorral köszöntötte a hetek egyike, eredetileg virágkertész tagja.

Az így kialakult „hetek bandája” első akciója személyem ellen az volt, hogy a polgármesterré választásomkor engedélyezett vállalkozási tevékenységemet visszavonták, s ezzel megpecsételték a nagykátai szállodaépítésemet, melyet még a rendszerváltás előestéjén 1989-ben kezdtem el. Miután ez nem vezetett eredményre, akkor elővették a köztörvényes kártyákat. Ezek egyike volt a „szippancs ügy”, vagyis fizetés nélkül használtam a hivatal tulajdonában levő szippantót. Miután kiderült, hogy fizettem érte, akkor az általa szállított vízért nem fizettem. Miután kiderült, hogy az elszállított víz árának dupláját fizettem be, akkor pedig azt mondták, hogy igen, de a gép kopásáért nem fizettem.

Másik szenzációs vádjuk szerint az Abonyi úti – kb. 30%-os készültségi fokú – épületem nyílászáróit az a kisiparos készítette, mint aki a Farmosi úti kúria épületéét. A képviselőket nem zavarta az a szerény tény, hogy az épületben – már csak a készültségi foka miatt sem – nem is volt nyílászáró. Miután a képviselők szembesítve lettek ezzel a ténnyel, akkor úgy nyilatkoztak „nem baj, majd a rendőrség kivizsgálja”.

A csúcs az volt, amikor egy este heten összejöttek és eldöntötték, hogy hoznak egy határozatot, melyben kimondják a leváltásomat, maguk közül pedig két alpolgármestert választottak. Dömők József a hivatal vezetéséért Kiss Ferenc pedig a községfejlesztésért lett volna felelős. Másnap reggel,- amíg én Tápiószentmártonban egy megbeszélésen tartózkodtam – összehívták a hivatal dolgozóit és közölték velük, hogy a mai naptól nem fogadhatják el az utasításaimat, mert már nem vagyok polgármester. Az önjelölt, hatalomra sóvárgó emberek dicstelen ténykedése pontosan öt óra hosszat tartott, amikor is visszaérkeztem Tápiószentmártonból. A hetek közül ketten a jegyző szobáját foglalták el, visszaérkezésemkor kellő hangerővel és ellentmondást nem tűrő fellépéssel „kitessékeltem” őket a folyosóra. A megszégyenült képviselők hamarosan elsonfordáltak, de még egy utolsó akciójukként kicserélték a hivatal bejárati ajtajának zárját, hogy másnap már ne tudjak bemenni az épületbe.

A Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője a Pest Megyei Bírósághoz fordult, amely a hetek bandája által hozott összes döntést törvénysértőnek mondta ki és ezért azokat megsemmisítette.

Azt hiszem nem kell részleteznem a képviselők jellemét. Szomorú., hogy a hetek egyik tagja Dömők József a Katolikus Egyház kántora, ( köznyelvben csak vörös kántor) másik pedig ebben az időben már „megtérő félben” levő Földi László volt, aki mellesleg hitoktatással is foglalkozott. Azt hiszem jobb, ha nem is folytatom tovább.

Tehát 1993-ban mindezek ellenére megkezdődött a gázberuházás, sőt az első ütem október 14-én befejeződött, ugyanakkor a „hetek bandája” az iskolafalu építésének elkezdését leszavazták, annak ellenére, hogy a tervek szerint a központi funkciót betöltő kúria átalakításának és felújításának munkálatai már befejeződtek.

1994-ben tovább folytatódott a gázberuházás, azonban egy 1992 évi előzetes döntés alapján a végszámla kiegyenlítéséhez átmenetileg 45 millió forint banki hitel felvételére volt szükség. A kivitelező által benyújtott végszámla kiegyenlítése azért volt fontos, mert a munkálatokat végző vállalkozás nyilatkozata kellett ahhoz, hogy a közel nyolcszáz gázigénylő részére a TIGÁZ gázt szolgáltathasson.

A „Hetek bandája”nem merte felvállalni, hogy testületi ülés keretén belül leszavazzák az előterjesztést, inkább sunyi módon távol maradtak, abban bízva, hogy így a lakosság hangulata a polgármester ellen fordul. A helyzet megoldásának kulcsa azaz pontosabban fogalmazva vasvillája a néhai Somogyi Máté bácsi kezében volt. Az idős gazdálkodó ember a mindennap használt szerszámát felemelve „fenyegette” meg a szomszédban lakó Földi László képviselőt, hogy ezzel a szerszámmal vesz rajta elégtételt, ha neki télire nem lesz gáza és e-miatt fázni kényszerül. Földi képviselőnek elég volt ez a kedves jószomszédi ösztönzés és a társai tudta nélkül váratlanul megjelent a testületi ülésen, hogy szavazzon a hitelfelvétel mellett.

Földi László ezzel a tettével fekete báránnyá vált a hetek között. Ezt követően költözött Ceglédre, ahol erőteljes politikai színváltáson ment keresztül, KDNP tagja lett és napjainkban már a FIDESZ-KDNP színeiben Cegléd város polgármestere és országgyűlési képviselője. Mint tudjuk a Tápiószelén töltött tíz évet még az emlékezetéből is kitörölte, politikai önéletrajzában meg sem említi tápiószelei dicső politikai ténykedését és kapcsolatrendszerét.

A hetek minden ármánykodásuk és trükközésük ellenére nyolcszáz család vezetékes földgázhoz jutását nem tudták megtorpedózni, 1994 októberében a gázberuházás II. üteme befejeződött és valamennyi igénylő a tél folyamán gázzal fűthetett.

Ilyen előzmények után jutottunk el 1994 december 11-én megtartott második önkormányzati választáshoz.

II. Önkormányzati ciklus

1994.december 11. – 1998. október 18.

A fentiekben leírt botrányos eseménysor hatására hirtelen nagyon népszerű lett a polgármesteri tisztség. Többen úgy vélték, hogy most jött el az ő idejük és a munkanélküli segélyt polgármesteri fizetésre konvertálhatják.

1994 december 11-i választás során a polgármester jelöltekre leadott szavazatok:

Majoros Tibor 1468 szavazat
Zahalka Béla 736 szavazat
Faragó Sándor 102 szavazat
Szatmári László 38 szavazat
Vágány Károly 26 szavazat

A tizenhárom tagú képviselő-testületbe pedig a menetközben (1994 augusztus) létrehozott Tápiószelei Polgárok Egyesületének 12 jelöltje került megválasztásra.

Képviselők:
Barna Ferencné TPE
Bulyáki Ferenc   TPE
Buzás József   TPE
Fehér István   TPE
Ficza Tibor    TPE
Gavaldik József TPE
Juhász Mihályné TPE
Ledacs Kis István TPE
Nagygyörgy Lajos TPE
Rédei Ferenc TPE
Szabó Erzsébet TPE
Sípos Csaba Zsolt (TPE)

Vona Ferenc független

Rövid időn belül lemondott a képviselői mandátumáról Ficza Tibor és helyette a szintén TPE színeiben Tóth László lépett be a testületbe. További egy hónappal később munkahelyi és családi okok miatt kényszerült lemondásra Szabó Erzsébet, aki helyett Balázs Ferenc független képviselő lett a testület tagja.

A választások eredményének köszönhetően végérvényesen elhárult az akadály az elöl, hogy Tápiószele történetében az első ciklusban tapasztaltaknál is nagyobb fejlődés induljon el. A tényszerűség kedvéért már itt is rögzíthetjük, hogy a ciklus során előterjesztett és megvalósított beruházások (iskolafalu, Művelődési Ház, utak, járdák építésével Polgármesteri Hivatal felújításával stb. Vona Ferenc és Balázs Ferenc független képviselők soha nem értettek egyet, ezért mindig ellenszavaztak.

1995 januárjában bizalomvesztés miatt leváltásra került Lesták Pálné az óvoda vezetői megbízatásáról, helyette Tóthné Bontovics Erzsébet lett az intézmény vezetője. Februárban döntött a képviselő-testület, hogy márciustól a közhasznú foglalkoztatás igénybevételével házilagos kivitelezésben megkezdjük a tervezett nagyszabású építéseket. Elsőnek az iskolafalu I-es blokkjának kivitelezése kezdődött el, ahol folyamatosan állami támogatással finanszírozott 40-50 fő közhasznú dolgozó került alkalmazásra. Ezzel a módszerrel – söprögetés helyett – értelmes munkát adtunk a munkanélkülieknek, ugyanakkor épületenként több tízmillió forintot sikerült megtakarítani, amit aztán újabb beruházásokra tudtunk fordítani. 1996 október 11-én ünnepélyes keretek között átadásra került az iskolafalu I-es blokkja, melyet néhány héttel később birtokba vehettek az alsó tagozatos diákok.

1997 tavaszán Makovecz Imre tervei alapján megkezdtük a Polgármesteri Hivatal átalakítását. A felújított épületet október 22-én adtuk át, az ünnepség keretén belül avattuk fel az ABC áruház előtti téren a Béke Emlékművet, amikor Tápiószele megkapta Magyarország Első Békefaluja megtisztelő címet.

1997 őszén döntött a képviselő-testület Tápiószele csatornahálózatának és a hozzátartozó tisztítóműnek megterveztetéséről, 1998 nyarára a tervek elkészültek.

1998 tavaszán megkezdtük a művelődési ház építését, melyre évtizedek óta várt a település lakossága.

A hasonló funkciót betöltő Kultúrházat 1972-ben bontották le, mondván, hogy két-három éven belül Tápiószeléhez méltót fognak építeni. Ekkor már a Molnár-Zahalka páros irányította Tápiószelét. A tények azt dokumentálják, hogy végül 26 évet kellett várni egy Tápiószeléhez méltó művelődési ház megépítéséhez. A művelődési ház építésével egy időben elkezdődött a volt bölcsőde épület felújítása, hogy aTápiószelén létesítendő rendőrőrs helyéül szolgáljon.

Mindkét beruházást 1998 október 10-én adtuk át.

Szintén 1998 tavaszán kezdtük el az iskolafalu II. blokkjának alapozási munkálatait .

Legkisebb mértékben sem lehet azt állítani, hogy ez a példanélküli építőmunka zökkenőmentesen folyhatott. Az 1995-ben alakult Tápiószeléért Társaskör nevű szervezet lényegében összefogott minden olyan embert, akik soha semmit nem tettek Tápiószele felemelkedéséért, de éppen ez a sok esetben gátlásnélküli ember jelentett igazi veszélyt a beindított fejlődési folyamatra. Megjelentették a hírhedt „Új szelek” című sajtóterméket, melyben általában a kiadvány tizenkét oldalából tizenegyben személyemet gyalázták a legváltozatosabb formában. A kiadvány két prominense Dömők József kántor és a felesége Liszkai Melinda. Az újság korabeli írásait olvasva az sejlik fel az emberben, hogy az író szinte idegösszeroppanás határára kerül csupán attól a ténytől, hogy egyáltalában létezek, de az, hogy még látványosan fejlődik az általam vezetett település az már egy harakiri gondolatát is felvethette.

Az önkormányzati ciklus négy éve alatt élénk társadalom-politikai tevékenységet folytattunk. Mint már arról szóltunk, a Tápiószelei Polgárok Egyesülete minden lokálpatrióta szelei ember csatlakozására számított, függetlenül annak politika nézetétől. Ezért gondoltuk azt, hogy az 1994-98 közötti ciklusban a parlamenti pártok vezetőit, vagy képviselőit meghívjuk. Ez a legtöbb esetben sikerült is, azonban ugyanebben a ciklusban győztes kormányzó párttal nem sikerült érdemi kapcsolatot létesíteni, mert ekkor ébredező MSZP helyi szervezet és az előbbiekben említett ebben az időben alakult Tápiószeléért Társaskör sikeres aknamunkát végzett. Ennek köszönhetően csak a parlamentben ellenzékbe került pártok vezetői közül „válogathattunk”.

1995 október 23-án Dr. Torgyán József FKgP elnöke, 1996. október 10-én Lezsák Sándor MDF elnöke, 1996 október 23-án Dr. Giczi György KDNP elnöke, 1997 március 16-án Csurka István MIÉP elnöke, 1997 október 22-én Tőkés László a Romániai Királyhágó Melléki Református Egyház püspöke volt az önkormányzat vendége és az adott ünnepség szónoka.

Vendégünk volt még Dr. Keszthelyi József Váci Megyés püspök és Makovecz Imre világhírű építész. A meghívott vendégeink tápiószelei tartózkodásáról fényképek készültek, melyek egy részét a honlapunkon is megtekinthetik.

Ilyen tényszerű történések után jött a soron következő önkormányzati választás. Úgy gondoltuk nekünk nem kell különösebb választási kampányt folytatni, hiszen addig amíg a szomszédos településeken megállt a fejlődés, addig Tápiószele sokak elismerésére igényesen fejlődött Ennek megfelelően a választási jelszavunk „ A TETT MEGGYŐZŐ EREJE!”

A Balázs Ferenc vezette ellentábor a választási kampányban a mézesmadzag politikát alkalmazta.
- A Béke úti emeletes iskola épületében ezer adagos népkonyha létesítését ígérte, hogy a sok szegény ember önköltségi áron kapjon ételt.
- Az általunk bevezetett közhasznú foglalkoztatást rabszolgamunkának nevezte, és megígérte, hogy megszünteti.
- A Halász út végén egy családi házban működő csökkent munkaképességű vállalkozás dolgozóinak megígérte, hogy nekik adja a Hóvirág úti napközi épületet, ha ők győznek.
- Hab a tortán az volt, amikor a kampánynyitó gyűlésén kijelentette „igen kell a csatorna, de csak úgy, ha az embereknek nem kerül egy fillérükbe sem!”

Legfeljebb olyan naiv emberek – mint mi voltunk – gondolhatják azt, hogy a „tett meggyőző ereje” győzött. A választás győztese Balázs Ferenc és csapatának többsége!

Mi már akkor tudtuk, de Tápiószele lakossága csak később szembesült azzal a ténnyel, hogy ekkortól kezdve Tápiószele elindult azon a lejtőn, melyen még most 16 év távlatában sem tud megállni.

III. Önkormányzati ciklus

1998. október 18. – 2002. október

A választás éjszakáján történteket a honlapunkon olvasható korabeli újságok hitelesen leírják. A választási győzelem hírére önmagukból kifordult „hölgyek és urak” embereket támadtak meg, s többen közülük oly mértékben lerészegedtek, hogy a hivatal folyosóján összevizelték magukat.

A négy év történéseivel szinte felesleges is foglalkoznunk, mert a civilizált ember számára az akkori események teljességgel felfoghatatlanok. Különösen akkor, ha arra gondolunk, hogy az előző önkormányzati ciklusban, hónapról hónapra azt szajkózta a most győztes gárda, hogy „Majoros egy diktátor”, „félelemben él Tápiószele”, „rettegnek az önkormányzat dolgozói” stb.

Milyen érdekes ez az újból és újból visszatérő „rettegés”.

Néhány dolgot azért megemlítek.

A honlapunk galériájában „ Balázs Ferenc polgármesterségének dokumentumai” név alatt láthatjuk a példanélküli igénytelenséget és szakszerűtlenséget.

Balázs Ferenc első intézkedései között leszedette az iskolafalu építési folyamatát fényképes formában bemutató tablót, majd megsemmisíttette.

Az iskolafalu II. blokkjának alapkőletételekor elhelyezett időkapszulát kiszedette, hogy az utókor ne tudja meg, hogy kik és mikor kezdték el az iskola építését.

A Béke Emlékműnél levonatta Tápiószele zászlaját.

Több éve munkanélküli feleségét elhelyezte az óvodában, mint élelmezésvezetőt.

Közben a saját testülete az SZMSZ-ben rögzített 200 ezer forintig terjedő önálló polgármesteri döntési jogkört 20 ezer forintra csökkentette, mert olyan pénzügyi döntéseket hozott, melyet a saját képviselői sem tudtak felvállalni.

Megválasztása után alig két hónappal Kovács Ferenc barátja (mostani polgármester) kezdeményezésére fegyelmi eljárást indított a választások előtt egy hónappal kinevezett iskolaigazgató ellen.

Néhány nappal később az iskolaigazgató lakásának ablakát fél téglával ismeretlenek betörték, gáz nyomásszabályozót szétverték, majd az autóját felgyújtották.

Ilyen események során Tápiószele lakossága megismerhette a Balázs féle békét és rettegés mentes életet.

Kampányígéretei közül:
Ezeradagos népkonyha megvalósításához még terv szinten sem kezdett hozzá.
A csökkent munkaképességűeknek ígért Hóvirág úti épületet nem ingyen – ahogy ígérte -, hanem 35 millióért akarta oda adni!
A önkormányzati választások előtt elkészültek a Tápiószelére vonatkozó csatornatervek, de a települési önálló megoldás helyett csatlakozott a Nagykáta központú, húsz települést magában foglaló rendszerhez. Ennek köszönhetően tizenhat év múltán sem épült meg a rendszer.
A lakossági hozzájárulás pedig az 1998-ban tervezett 25 ezer forint helyett napjainkra 285 ezer forintra emelkedett.
Általunk 1992-ben épített és bérleti díjként évi 5.5 millió forint bevételt eredményező üzletsor üzleteit eladta 16.5 millió forintért, vagyis három évi bérleti díjért.

Két beruházást valósított meg:
Befejezte az általunk elkezdett II. iskolablokk építését. Korábban alkalmazott házilagos kivitelezés helyett Belga- Magyar építőipari céggel építtette fel 196 millió forintért.
A kivitelezésben egyetlen szelei vállalkozás kapott alvállalkozói munkát ( saját sógora) 36 millióért.
A kivitelezés finanszírozásához az önkormányzat 140 millió forint banki hitelt vett fel, melyet a következő ciklus testületei fizettek vissza.
Néhány mellékutcában a kivitelező cég pénzügyi finanszírozásával energiatakarékos lámpák kerültek felszerelésre. A felvett 21 millió forint hitelből 19,6 milliót a következő testület örökölt meg.

Valószínűleg még lehetne sorolni a rémséges történéseket, de a hiányzó morzsákat a honlapunkon olvasható újságokban megtalálhatják.

Az események tükrében előre lehetett látni, hogy a 2002 októberében sorra kerülő választáson Balázs féle éra ámokfutásának vége szakad.

IV.Önkormányzati ciklus első fele

2002. október - 2004. november

A jóslat beteljesült, Balázs Ferencet a választók leváltották.
Ismét megválasztottak polgármesternek, azonban a képviselő-testület többségét a Balázs féle testület emberei alkották, a sors iróniája, hogy 3-5 szavazaton múlott, hogy más legyen a képviselők aránya. Sajnos tudtuk, hogy ezek az emberek lelkileg nem kötődnek Tápiószeléhez, ezért tetteiket elsősorban a saját érdek motiválja. Hogy ez mennyire így volt azt a későbbi történések egyértelműen igazolták. A magukat függetlennek nevező kilenc képviselő (ugye ismerős már ez a függetlenség?) közül nyolc, egyértelműen a település pénzéből élt.

Lássuk! Papp Gábor és Radics Ilona háziorvosok, Kovács Ferenc iskolaigazgató, Keszi Gyuláné óvoda vezető, Sípos Csaba Zsolt falugondnok, Makai András falugondnokság csoportvezetője, Bertók György akinek a felesége és a lánya is helyi iskola pedagógusa volt, hasonlóképpen Tóth Lajos, kinek lánya szintén helyi pedagógus. Valójában még a kilencediket Vona Ferencet is ide sorolhatjuk, mert ö látta el az önkormányzat intézményeit szódavízzel – és itt jön az anyagi érdek, vagy éppen a telhetetlenség – amikor elrendeltem, hogy a hivatal és a hozzátartozó intézmények nem vásárolhatnak szódavizet, akkor Vona képviselő képes volt panaszlevelet írni a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjének, hogy a polgármester intézkedésének következményeként ő havonta több ezer forinttól esik el. Hát nem szörnyű?!

A választás napjától közel egy hétnek kellett eltelni, hogy a választás eredménye jogerőre emelkedjen, ugyanis Balázs Ferenc és a megválasztott képviselői képtelenek voltak belenyugodni, hogy én lettem a polgármester. Ezért fellebbezés után fellebbezést nyújtottak be. Közben az október 23-i ünnepség következett, és abban a reményben, hogy a két tábor közötti ellentét csökkenni fog, belementem abba, hogy az ünnepi beszédet én mondom, Balázs Ferenc pedig átadhatja azokat a kitüntetéseket amiben a választások előtt még az ő testülete döntött.

Remény – mint mindig- hiú ábránd maradt.

Az ünnepség másnapján Kovács Ferenc, Papp Gábor és Tóth Lajos felkerestek az irodámban és közölték velem a döntésüket:

-          polgármesternek a törvényben meghatározott minimálbért adják
-          fontosabb bizottságok elnökeit ők adják
-          képviselők tiszteletdíját kétszeresére növelik
-          alpolgármestert ők jelölnek

Válaszomban elmondtam, hogy természetesen tudomásul veszem, hogy minimálbért szavaznak meg részemre, azt is elfogadom, hogy a fontosabbnak vélt bizottságok elnökeit ők adják, de indokolatlannak tartom a képviselők tiszteletdíjának duplára emelését. Közöltem, hogy a TPE képviselőinek az az álláspontja – tekintettel a Balázs éra által felhalmozott adósságra -, hogy az első évben a testület ne állapítson meg magának tiszteletdíjat, majd egy év múlva térjünk a kérdésre vissza.
Az alpolgármester jelölés jogát a törvény egyértelműen a polgármester jogkörébe utalja, ezért a javaslatukat nem fogadom el.
Befejezésül abban viszont megegyeztünk, hogy az ünnepélyes megbízólevelek átadásakor Kovács Ferenc is 2-3 mondatban köszöntheti a megjelent polgárokat.

Ilyen előzmények után került sor a megbízólevelek ünnepélyes átadására.

Az előzetes egyességnek megfelelően utánam Kovács Ferenc is szót kapott, de két-három mondatos köszöntés helyett öt percig azt taglalta, hogy őket azért választották meg, hogy a polgármester ténykedését felügyeljék, ellenőrizzék, hogy jövőben törvénytelen dolgok ne történhessenek. Mindezt úgy adta elő, mintha a korábbi polgármesterségem ideje alatt, akár egyszer is megállapítást nyert volna, hogy törvénysértés történt.

Ez a közjáték egyértelműen alátámasztotta azt a sejtésünket, hogy Kovács mindenre képes ember, etikai gátlás nem korlátozza a tetteit.

Ilyen előzmények után került sor az alakuló testületi ülésre.

Ekkor jelent meg első alkalommal a Kábeltévés vállalkozó, hogy dokumentálja az eseményeket. Vona képviselő meglátva a kamerát felkiáltott. „Tudtam, hogy valamire készül!” A többségben levő független képviselők a polgármester fizetését minimál összegben állapították meg és a legfontosabb bizottságok elnöki tisztét maguknak szavazták meg.

A tiszteletdíj duplára emelésének vitájában ekkor mondta Dr. Papp Gábor (háziorvos) képviselő „kérem, pénz nélkül nem lehet felelősséget vállalni!” Tehát a képviselő úr véleménye szerint a felelősségvállalás nem erkölcsi kérdés, hanem anyagi. Ez igen figyelemre méltó álláspont egy olyan képviselőtől, aki megválasztása előtt elfelejtette közölni, ha megválasztják, akkor csak dupla tiszteletdíj fejében hajlandó dolgozni.

Utolsó fontosabb döntés az alpolgármester választás. A jelöltemet leszavazták.

Az események tükrében egyértelművé vált, hogy a Kovács Ferenc szószólóságával működő tábor konfrontációs politikát kíván folytatni, ezért bejelentettem, hogy összeférhetetlenségi eljárást kezdeményezek a két háziorvossal szemben.

Ezt érdekes módon, igazi sértésnek vették.

A vizsgálatot lefolytató Ügyrendi Bizottság többségét természetesen ők adták.

Harminc nappal a kezdeményezés után megszületett a bizottság döntése, hogy nincs összeférhetetlenség.

A tényszerűség kedvéért rögzíteni kell, Radics doktornő az utolsó napon lemondott a saját bt-jének beltagságáról és átadta a férjének a vezetést, s így alkalmazottá vált, Papp doktor esetében pedig az apósa lett a bt-jük vezetője.

Tényszerűséghez az is hozzá tartozik, hogy nekem, mint polgármesternek semmilyen lehetőségem nem volt az ügyfolyam további befolyásolására.

Az önkormányzatok törvényességi felügyeletét ellátó Közigazgatási Hivatal viszont úgy ítélte meg, hogy mindentől függetlenül fennáll az összeférhetetlenség. Ezért a törvényben rögzített jogorvoslati feladatkört ellátó Pest Megyei Bírósághoz fordult. A bíróság jogerős ítéletében kimondta, hogy a két orvos esetében fenn áll az összeférhetetlenség.

Ezzel a döntéssel, azonnali hatállyal megszűnt a két orvos önkormányzati képviselő mandátuma.

Ezek után a törvény értelmében a úgynevezett kislistán következő 14. és 15. helyen levő képviselő-jelöltek kerülnek be a testületbe.

Ekkor már magukat Független Képviselő frakciónak nevező, és a bíróság döntése miatt hét főre csökkent társulat bojkottálni kezdte a meghirdetett testületi üléseket ( vagy meg sem jelentek, vagy nem szavazták meg a napirendi pontokat, vagy kivonultak ), hogy megakadályozzák az új képviselők Fehér István és Vállaji Ottó eskütételét.

A független képviselőket nem zavarta az sem, hogy sürgősen dönteni kellett volna egy négy milliárd forint összegű csatornapályázat kérdésében, vagy arról, hogy egy csökkent munkaképességűeket foglalkoztató cég részére elhelyezést biztosít az önkormányzat.

Az ekkor keletkezett károk felbecsülhetetlenek, hiszen a csatorna pályázat lehetővé tette volna, hogy Tápiószelén már tíz évvel korábban kiépülhessen a szennyvízhálózat, a lakossági hozzájárulás mértéke pedig tizede lehetett volna a mostaninak.

A tápiószelei csökkent munkaképességű emberek pedig nyolcvan fő foglalkoztatásának lehetőségét veszítették el.

Mint később megtudtuk, a két érintett orvos a Pest Megyei Bíróság jogerős döntése ellen a Legfelsőbb Bírósághoz felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be. Ebben elsődlegesen kérték a jogerős döntés végrehajtásának felfüggesztését, másodsorban pedig a megsemmisítését.

Emlékeim szerint az LB. 2003. május 31-én kelt végzésében a felfüggesztésre vonatkozó kérelmet elutasította.

Ezek után a Független frakció nem tehetett mást, mint megjelenni a testületi ülésen és végig hallgatni a két új képviselő eskütételét. A két új képviselő belépésével az erőviszonyok 7:7 arányra módosultak, ez viszont azt jelentette, hogy a függetlenek nem tudták érvényesíteni az öncélú érdekeiket, de notórius ellenszavazásukkal változatlanul száz milliós károkat tudtak okozni annak a településnek, melynek szolgálatára esküt tettek.

Október végén megérkezett az LB újabb döntése, mely szerint hatályon kívül helyezte a Megyei Bíróság márciusi döntését.

Mai napig előttem van Papp Gábor és Kovács Ferenc kaján mosolya, s szinte földre sem lépve libegtek be a jegyző irodájába. Néhány perccel később Papp Gábor egy papírral a kezében nálam is megjelent, és könnyed mozdulattal „ polgármester úr önnek is adok egy példányt” .

Mielőtt elolvastam volna az írást, azt már lehetett sejteni, hogy olyan valami lehet benne, amiről azt gondolják, hogy az nekik jó. Mint később megtudtam Tóth Julianna jegyző is ezt a hitet táplálta bennük.

Papírral a kezükben felvértezve a Független frakció rendkívüli testületi ülés összehívását kezdeményezte, melynek természetesen eleget tettem.

A rendkívüli testületi ülés megkezdése előtt azt láthattuk, hogy a két háziorvos a Független frakció tagjai között helyet foglal, és az előre gépelt jelenléti ívre oda írják a nevüket, majd aláírásukkal hitelesítik azt.

Természetesen tudomással bírtam arról, hogy terveik szerint miután megnyitom a testületi ülést, a két fő többségükkel visszaélve az általuk előterjesztett napirendi pontot fogadják el, és első napirendi pont keretén belül döntést hoznak a polgármesteri tisztségemből történő felfüggesztésről – melyre természetesen nem lett volna jogi felhatalmazásuk – de „hadd szaladgáljon a bíróságra” gondolták. Milyen ismerős az etikátlan észjárás! Két ciklussal korábban az akkor heteknek nevezett csoport szintén így gondolkodott.

Még két rendőrt is odarendeltek, akik úgy teljes felszereléssel meg is jelentek. Holott egy testületi ülés helyszínén ebben a formában meg sem jelenhettek volna.

Azt csak később tudtuk meg, hogy Kovács, aki az együtt „dolgozásunk” két éve alatt egyetlen egyszer sem mert a szemembe nézni, arra számított, hogy a felfüggesztésem hallatán, majd erőszakhoz folyamodok, vagy legalábbis nem leszek hajlandó elhagyni az ülés helyszínét.

Hát ez az ember egy igazi békeszerető, erőszakmentes demokrata!

Csak hát a rosszindulatuknál és a hatalomvágyuknál legfeljebb a butaságuk volt nagyobb. Ezt az utóbbit nevezzem inkább totális tájékozatlanságnak.
Eljött a hat órai kezdés ideje, a független frakció tagjai egyre izgatottabb állapotba kerültek. Mindjárt eljön az ő idejük. Csak hát az álmuk, álom, méghozzá rossz állom maradt.

„Megkérdezem, a két háziorvost mit keresnek a képviselői asztalnál?”

Erre aztán nem számítottak, hiszen teljesen másra készültek, a polgármester gyors „kivégzésére.”

„Hogy, hogy mit, a Legfelsőbb Bíróság „ítélete alapján”, melyben a két háziorvost visszahelyezték a képviselői jogaiba”, hangzott a válasz.
A további párbeszédet nem kívánom folytatni, hiszen a részleteket a honlapunk dokumentumaiból megtudhatja a tisztelt érdeklődő.
Lényeg az, hogy ezek után sem testületi ülés, sem rendőrségi elvezetés nem lett aznap.

Mi is volt a jogi helyzet?

A képviselők összeférhetetlenségével kapcsolatos jogszabály alapján a Pest Megyei Bíróság azt állapította meg, hogy a két háziorvos esetében összeférhetetlenség áll fenn. Ezért a jogerős bírósági döntéssel egy időben a két háziorvos képviselői mandátuma megszűnt, tehát a 13 képviselői helyből kettő megüresedett. A törvény szerint ebben az esetben a választáson soron következő képviselők, tehát a 14. és 15. helyezett lép be a testületbe. Ezt akarta megakadályozni a Független frakció, amikor két hónapon keresztül bojkottálták a meghirdetett üléseket, várva, hogy a legfelsőbb bíróság felfüggeszti a Megyei Bíróság döntését. Ez nem következett be. Így hát késve, de mégis megkezdhette munkáját a két új képviselő. Az ő belépésükkel tehát a testület létszáma a törvényben meghatározott létszámra 13 képviselő + 1 polgármester helyre állt.

A fél évvel később hozott újabb Legfelsőbb Bírósági végzés, mely szerint hatályon kívül helyezik a Pest Megyei Bíróság döntését formailag azt jelentheti, hogy a két orvos képviselő visszakapta a képviselői mandátumát. Csak hát ez nem ilyen egyszerű dolog. A joggal foglalkozó embernek egy jogi esemény vizsgálatakor tudni kell összefüggéseiben gondolkodni.

Nos hát Kovács Ferenc és társai és még egy-két segítőjük erre nem volt képes.

Ugyanis a két háziorvos képviselői helye, a törvény szerint menet közben be lett töltve. A legfelsőbb bíróság döntése azonban nem írhatja felül a törvényt, ami egyébként egyértelműen rögzíti a képviselői mandátum megszűnésének eseteit. Ilyen lehet a lemondás, a képviselő halála, bűncselekmény miatt jogerős bírósági ítélet stb.

Tehát arra a jog nem ad lehetőséget, hogy valamelyik képviselőnek fél év múlva azt mondják, bocs, de mégsem vagy képviselő. Tehát összegezve, menet közben a testületbe belépő képviselő mandátumát nem lehet semmissé tenni.

Az LB. döntése viszont azt jelentené, hogy a tápiószelei képviselő-testület 13-1 létszám helyett 15-1 főre módosulna, de a törvény egyértelműen leszabályozza a maximum létszámot.

Egy testületi ülés megnyitásánál a határozatképesség megállapításakor a polgármester nem mondhatja, hogy jelen van tizenöt képviselő, tehát az ülésünk határozatképes, amikor a törvény tizenhárom főben állapította meg a létszámot.

Természetesen a jogi álláspontom igazolására két írásos dokumentum is rendelkezésre állt. Ugyanis levélben fordultam a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal Törvényességi Főosztályához, valamint a Belügyminisztérium Önkormányzati Főosztályához, akik egyébként jogértelmezési jogkört is gyakoroltak – hogy írják meg a jogi állásfoglalásukat. Hozzátéve, amennyiben az az álláspontjuk, hogy jogszerűen megnyithatom az ülést 15+1 fő létszámmal, akkor jogszabályi hivatkozást is szíveskedjenek tenni.

Ez sohasem következett be, mert erre a jog nem adott lehetőséget.

Sajnos a Független frakció, de különösen Dr. Papp Gábor háziorvosként igen nagy dezinformálást folytatott a lakosság körében, és a jogban járatlan „betegei” – de legalábbis egy részük el is hitette a hazugságokat.

2003 őszétől Kovács Ferenc és társai teljesen lebénították az üléseket. A Közigazgatási Hivatal vezetője Dr. Petrik János és Dr. Anka Ferenc törvényességi főosztály vezetője több alkalommal részt vettek az ülésen, de ez a meghatározás nem jó, mert megnyitás híján valójában nem volt ülés. A két háziorvos csak 2004.május 21-én volt hajlandó kiülni a képviselők közül, hogy az első és egyetlen napirendi pont keretén belül az éves költségvetés el legyen fogadva. Ugyanis a törvény szerint március végéig kellett volna elfogadni a 2004. évi költségvetést, s mivel ez nem történt meg, ezért a Magyar Államkincstár leállítani készült az állami finanszírozást, ez pedig veszélyeztette a pedagógusok bérének kifizetését.

A fentiekben leírtak mellé egy tragikus esemény is társult. 2004 áprilisában hirtelen elhunyt Fehér István a TPE képviselője. Az ellentábor érzelmi és lelki sivárságára jellemző módon, ahelyett, hogy őszintén megrendültek volna egy korrekt és tisztességes ember halála miatt, inkább nagyszerű lehetőséget láttak arra, hogy most már orvosok nélkül is többségbe kerüljenek, és végrehajtsák a nagy tervüket. Ezért ismételten minden trükköt elkövettek annak érdekében, hogy megakadályozzák az újabb képviselő eskütételét, aki nem volt más, mint Ledacs Kiss Zsolt a TPE képviselő-jelöltje. Az eskütétel hetek multával végül megtörtént.

A történésekhez tartozik, hogy már 2003 márciusától kértem a képviselőket, hogy a testület legyen tekintettel a település polgáraira, ne okozzunk kárt, inkább mondjuk ki a testület feloszlását. Erről a független frakció hallani sem akart. Kovács Ferenc kijelentette őket négy évre választották meg, tehát eszük ágában sincs a testület feloszlását támogatni. Sípos Csaba Zsolt pedig kijelentette „nyilván a polgármester úr észrevette, hogy döglött lovon ül” azért jön elő ezzel a kezdeményezéssel.

A jegyzőkönyvek tanúsága szerint tizenhat alkalommal kezdeményeztem a testület önfeloszlásának kimondását. Eredménytelenül.
Ilyen előzmények után 2004 április 22-én került sor a Belügyminisztériumban Dr.Bújdosó Sándor helyettes államtitkár kezdeményezésére egy megbeszélésre, melyen Kovács Ferenccel együtt vettünk részt. A megbeszélésen érvek és ellenérvek elhangzása után Kovács Ferenc ígéretet tett a helyettes államtitkárnak, hogy meggyőzi a Független frakció tagjait, hogy támogassák a képviselő-testület feloszlásának megszavazását.

Néhány nap múlva Kovács faxon értesítette a helyettes államtitkárt, hogy a Független frakció nem támogatja a kezdeményezést.

Miután a függetlenek a testületi ülés törvényes megnyitását továbbra is akadályozták, ezért a Belügyminisztériumnak nem volt más lehetősége, mint az Alkotmány Bírósághoz fordulni, hogy állapítsa meg a tápiószelei képviselőtestület Alkotmány ellenes működését. Ugyanis a testület nem működése miatt nem tölti be az alkotmányos funkcióját, a lakosság képviseletét.

AB határozat után november 15-én a Magyar Országgyűlés mondta ki a képviselő-testületünk feloszlatását.

A rendszerváltás utáni Magyarország történetében az 1993 évi tiszaderzsi önkormányzat feloszlatása után, 2004-ben Tápiószele lett a második, aki szégyenpadra lett ültetve. Az országgyűlési határozat november 24-én lett jogerős, ettől a naptól kezdve mint a képviselők, mint a polgármester megbízatása megszűnt.

Az időközi választás 2005 január 22-re lett kiírva és eddig az időpontig az Önkormányzatot teljes jogkörrel Köztársasági Biztos irányította, aki nem volt más, mint Cegléd akkori jegyzőasszonya dr. Balogh Edit.

A választási kampányban Kovács és társai eget földet megmozgattak. Az országos politikai hátszél kedvezett nekik, személyemet egy jobboldali fenevadként írták le, aki törvényeket sért, aki diktátor, akitől retteg az egész pedagógus kar. Így hát jött a baloldali média, a látszólag korrekt újságírói beszélgetésből borzalmas írások születtek. Kovács Ferenc”független” polgármester-jelölt pedig a tápiószelei nép megmentőjeként lett tálalva.

Ez idő alatt Kovács Ferenc is elővette írói vénáját és szemrebbenés nélkül írt le olyanokat, amiről ő is tudta, hogy hazugság, de nyilván úgy vélte a pillanatnyi érdekét ez szolgálja. Az esetleges győzelem után pedig „eső után köpönyeg”.

Így is történt! 2005. február 22-én megtartott választáson 24 rontott szavazat mellett Kovács Ferenc 24 szavazattal győzött?!

Több tény is megalapozza a kérdőjel indokoltságát. Egyrészt a 24 rontott szavazat és 24 szavazattal történő győzelem több mint gyanús, melyhez hozzá jön az a tény is, hogy a Helyi Választási Bizottság – szakítva a másfél évtizedes gyakorlatával- aznap éjszaka nem hirdette ki a választás eredményét, hanem „mindenki elment aludni” és csak másnap délben történt meg az eredményhirdetés. Másrészt pedig a választás után lehetett hallani, hogy az adott szavazó körben hány szavazatot semmisítettek meg, vagy tettek érvénytelenné.

Kovács Ferenc „győzelmével” semmi jóra nem számíthatott Tápiószele!

IV.ciklus második fele

2005. január – 2006. október

Kovács Ferenc újdonsült polgármester tanítómesterének Balázs Ferencnek nyomdokában járva az első hónapokat személyem elleni leszámolásra fordította. Közel másfél évig tartó gyalázatos küzdelem végeredménye, hogy a bíróság jogerős ítélete alapján az önkormányzat több mint 2,5 millió forintot volt köteles fizetni részemre. Igaz a jogerős bírósági ítélet érvényesítését csak inkasszó útján tudtam végrehajtani. Kovács Ferencet pedig a különböző írásaiért 300 ezer, majd 200 ezer a harmadikért pedig 150 ezer forint megfizetésére kötelezték Egy alkalommal pedig Balázs Ferenccel együtt büntető bíróság is elmarasztalta.

Kovács kampányában szerepet játszó, személyem lejáratását célzó hamis állításokat közzé tevő Népszabadság és Magyar Hírlap országos sajtóorgánumokat ( ez utóbbi ekkor még bal-liberális sajtó volt) 200-200 ezer forint megfizetésére kötelezte a bíróság.

Ezek a tények visszavonhatatlanul azt dokumentálják, hogy politikai ellenfeleink tisztességtelen és álnok emberek, akik békét, demokráciát, nyugalmat és megbékélést, félelemmentes közéletet hirdettek, de pozícióba kerülve egyből leszámolásban gondolkodtak.

Bár Kovács Ferenc százezreket fizetett ki büntetésként az időközi választás előtti időszakban elkövetett jogsértő tettei miatt, de végül még is „ő nevethetett utoljára”. Negatív kampánya győzelemre vezette és polgármesterként a kifizetett összeg sokszorosát zsebelhette be. Ma már egyértelműen tudjuk, hogy ennek az embernek a hatalomvágyát kizárólag a pénz motiválja, mert lelkileg nem kötődik Tápiószeléhez.

Ezt – a közel másfél évig tartó – csonka ciklust annak a 118 millió forintnak az elköltése jellemezte, melyet 2002 októbere és 2004 novembere között a Független frakció bojkottja miatt, a működésképtelen testület időszakában halmozódott fel. Kovácsék közvetlenül a 2006. évi választás előtt több út aszfaltozására (pl. Tulipán út, Szép út) fordították a pénz jelentéktelenebb részét, valamint Papp doktor javaslatára az akkori orvosi rendelőket némileg átalakították. Három közfalat áthelyeztek, néhány műanyag nyílászárót kicseréltek, és valamennyi helyiséget az akkor kapható legolcsóbb burkolólappal leburkoltatták. Mindezt állítólag 22 millió forintért. A korabeli újságban leírtuk, hogy ez a „beruházás” egy felkért szakember felmérése alapján valójában 3,5 millió forint körüli összeg lehetett.

A volt orvosi rendelő mellé az Egészségügyi Minisztérium által biztosított keretből egy toldalékot készítettek, melyet mindenki láthat, hogy nem nagyobb egy családi háznál ( ez a mentőállomás és az ügyeleti szolgálat) mégis több mint hatvan millió forintba került. Állítólag! A korabeli újság fényképes írásából azt is megtudhatjuk, hogy ebből a hatvan millió forintból az épület egyik felét csak szerkezet készen tudták kivitelezni. A teljes befejezéshez évekkel később a Mentőszolgálat további kb. húszmillió forint támogatása kellett.

Összehasonlítás képpen a TPE képviselőiből álló képviselő-testület néhány évvel korábban ötvenhárom millió forintból építette fel az iskolafalu I-es blokkját, bútorostól ,padostól együtt, melyhez a díszudvar ötszáz négyzetméter burkolata, a szökőkút és a parkoló is hozzá tartozott. Mai napig sokaknak úgy tűnik, a két beruházás volumene között mintha tizenötszörös lenne a különbség!

Mindez természetesen az utak építésével megvett érintett lakosságot nem izgathatta, mert nem is tudott róla. Így Kovács Ferenc és képviselőinek útja egyenesen a következő ciklusba vezetett.

V. Önkormányzati ciklus

2006-2010

Az első másfél évet pihenéssel töltötte az önkormányzat. Nagy álmuk – a Liliom úti iskola helyén építendő új iskola – pénzügyi hátterének megteremtéséért tettek néhány hallatlanul gyenge kísérletet.

Több alkalommal nyújtottak be pályázatot, de valamennyi alkalommal a bíráló bizottság olyan kevés pontot adott a pályázatukra, hogy csípőből elutasították.

Talán még többen emlékeznek arra, hogy Kovács minden választási kampányában visszatérő módon szajkózták a kiváló pályázat író képességüket. Még illusztrációképpen mérleget is készítettek, mely természetesen feléjük billent 200 millió forint súllyal, a Majoros féle oldal pedig a maga 20 milliójával könnyűnek találtatott. Természetesen két fontos dologról már nem tettek említést. Az egyik az, hogy az én polgármesterségem idején nem voltunk az uniónak tagja, tehát ilyen formán nem voltak uniós pénzek A másik pedig az, , hogy mi pályázati pénzek nélkül is többszörösét építettük, mint ők a több száz millió forint nyerése mellett.

Ehhez a gondolatsorhoz tartozik a ciklus első „nagyszerű” beruházása. A Gyurcsány kormány döntése alapján beindult a kerékpárút program. Ebből a pénzből Tápiószele is kapott 68 millió forint összeget, az önrész kb. 13 millió forint volt. Hogy ebből a 81 millió forint összegből mennyi ment a kerékpárút építésére, azt talán soha nem fogjuk megtudni. Az viszont biztos a kerékpárút nyomvonalának nagyobbik részén 120 cm széles beton gyalogjárda húzódott, melyet egy az egybe beépítettek, melyre csak az a 4-5 cm aszfaltot terítették, mégis mintegy 17 ezer forintba került egy négyzetméter elkészítése.

Az ezután következő, nagy beruházás további érdekességet mutat.

Mint már említettem a tápiószelei önkormányzat, valamennyi iskolaépítésre vonatkozó pályázatát elutasították, ezért döntött a képviselő-testület a település életében mai napig példa nélküli nagyságú 500 millió forint hitel felvételéről. A hitelfelvétel un kötvény kibocsátás útján valósult meg. Húsz évre felvett összeg normál esetben is a futamidő végén másfél milliárd forint tehertételt jelentett volna Tápiószelének. Ismerve napjaink valuta árfolyamát, pedig az önkormányzat gazdasági összeomlását eredményezhette volna. Valóban minden szelei polgár szerencséje, hogy a kormány 2014 februárjára valamennyi önkormányzat adósságát átvállalta. Tehát egyértelműen elmondhatjuk az önkormányzat pénzügyi stabilitása nem a vezetés felelős gazdálkodásának köszönhető, hanem a jelenlegi kormánynak!

1998-ban még Balázs és Kovács is FIDESZ szimpatizánsként politizált, de az évek multával átváltottak MSZP-re. Az MSZP képviselőjelölt várományosa Tápiógyörgye polgármestere volt, azonban egy rosszul sikerült időközi választás után elviekben Kovácsot léptették a helyébe. Így történt, hogy a Gyurcsány kormány 2008. december 18-án megtartott ülésén öt milliárd forintot osztott szét azon települések között, melyek polgármesterei MSZP-s országgyűlési képviselőjelölt várományosok voltak Tápiószele ennek köszönhetően háromszáz millió forintot kapott, melyet mindennemű előzetes dokumentálás nélkül december 29-én át is utaltak. A pénzügyi tranzakció érdekessége, hogy az ügylet lepapírozására csak két hónappal később, 2009 február végén került sor. A település hivatalosan iskola felújítására kapta a pénzt

Összességében ez a nyolcszáz millió forint alapozta meg a Liliom úti iskola helyére tervezett iskolaépítését, azaz pontosabban az építtetését. Ugyanis a Kovács vezette önkormányzat mindent külső vállalkozásnak adott ki. Szelei emberek és helyi vállalkozások még elvi szinten sem részesültek a kivitelezésből. Természetesen ebben az esetben is kivételt képez az az egy vállalkozó, aki Balázs polgármesterségének idején is egyedüliként munkát kapott és akit sógorának neveztem.

Kovács polgármesterségének időszakában az önkormányzat „házi kivitelezőjének tisztébe” a Káta Építőipari Kft lépett. A képviselőkkel ápolt jó kapcsolatot érzékletesen mutatja be a 2011 októberében megjelent újságunk „Tiszanánai hálaadás” című írása.

Kovács Ferenc politikai pályafutásának leggyümölcsözőbb része a csatorna biznisz.
Tápiószele még 1999-ben csatlakozott a Nagykáta központtal tervezett gigantikus szennyvízcsatorna rendszer elképzeléshez.. Bár már a legelején elkészült szakértői tanulmányok szerint is, csak jelentős többletköltséggel kivitelezhető, működtetése gazdaságtalan, az egy központi helyre összegyűjtött szennyvíz – mennyisége miatt - elhelyezése nem megoldható.
Mind ezt az akkori polgármesterek többsége – köztük Balázs Ferenc – meg sem akarta hallani, lényeg az, hogy valaki próbálja intézni az ügyeket, de nekik semmit ne kelljen dolgozni.
Így jutottunk el 2008-ig, amikor az akkori MSZP-SZDSZ kormányzatban Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi miniszter megelégelve a polgármesterek tehetetlenségét, felkarolta az ügyet.
Első lépésként ekkor kezdődött meg a Tápiómenti Települések Csatornamű Vízgazdálkodási Társulat szervezése. Mivel Kovács személye éppen ebben az időben került előtérben az MSZP-s körökben, így a többi polgármester számára is egyértelmű volt, hogy a társulat elnöke ő legyen, hiszen így a kormányzat segítségére jövőben is könnyebben számíthatnak.

Arra viszont senki nem gondolhatott, hogy éppen olyan embert bíztak meg, aki, ha munkáról van szó – ahogy mondani szokás – két szalmaszálat sem tesz keresztbe.
A csatorna ügy iránt elkötelezett emberek óriási szerencséjére a Gyurcsány kormányt felváltó Bajnai kormányban is megőrizte miniszteri tisztségét Szabó Imre, aki szakmai elhivatottsága miatt továbbra is menedzselte a Tápiómenti csatorna projektet és elérte, hogy a kormány az országos kiemelt beruházások sorába emelje be. A projektet támogatásra alkalmasnak ítélték és 2010 elején a támogatási kérelmet kiküldték az Eu-hoz.

Szintén politikai döntésnek volt köszönhető, hogy Tápiószele 2009 július 01-én megkapta a városi címet, melyen a térség városainak vezetői hosszú ideig élcelődtek. Sok segítő lépés ellenére az MSZP-nek hamarosan le kellett nyelni a keserű pirulát. Kovács, aki soha nem volt a kiállás bajnoka, utolsó pillanatban visszalépett az országgyűlési jelöltségtől. Abban az időben azt lehetett hallani, úgy nyilatkozott, hogy „nem vagyok hülye egy 17%-os párt színeiben indulni”. Nyilvánvalónak tűnik, Kovács ezzel a húzásával politikai hontalanná vált Tévedés ne essék, azért van hely ahol az ilyen ember is jó ember. Ez pedig a csatorna társulat. A Fidesz-KDNP győzelme után is megőrizhette a társulat elnöki tisztét, mert ide éppen ilyen tanácselnök típusú ember kell. Utasítás hallatán nem kérdez vissza, nincsenek önálló gondolatai, de végrehajtja azt amit mondanak neki.

Ilyen önkormányzati eseménysor után érkeztünk el a 2010 évi önkormányzati választás kampányához, majd a választáshoz.

Be kell vallanom, legyen az ember bármilyen felkészült, vagy éppen rutinos, mégis érhetik kellemetlen meglepetések, vagy éppen csalódások.

Ezekhez tartozik, amikor az ember háta mögött sunyi módon szervezkednek, mert egy két személy elveszti józan ítélőképességét és azt gondolják, ha egy párt égisze alatt futtatják magukat, akkor biztos út vezet a győzelemhez és ezzel együtt járó „politikai karrierhez.”
2010 október 3-án megtartott választás végeredménye egyértelműen bebizonyította, hogy ez nem így működik.

VI. Önkormányzati ciklus

2010-2014

A kilenc főre csökkent képviselőtestületbe a Tápiószeléért Társaskör színeibe induló, hivatalban levő polgármester, valamint képviselői jutottak. A polgármesternek három kihívója, a nyolc képviselőnek pedig tizenkilenc kihívója akadt, ami egyértelműen előre vetítette a szavazatok elaprózódását és az un kihívók kudarcát.
Az eseménysorhoz tartozik, hogy érdekes módon a választás hétvégéjére időzítették a TÁPIÓ-EXPO nevű rendezvényt. A választás előtti napokban azt lehetett hallani, hogy a Tápiószeléért Társaskör „kiváló pályázatírói” képességének köszönhetően tizenöt millió forintot nyert és abból rendezik a „bulit” , sátrat, és színpadot vettek stb. Mindenesetre több együttes lépett fel, ingyen étel, ingyen ital, tehát az arra fogékony emberek valóban felhőtlen szórakozásnak adhatták át magukat.

. Az eredmény nem maradt el, mert valóban tisztes fölénnyel győztek, melyhez azonban az ellentáborból önteltségüknél fogva jó néhányan segédkeztek is.

A választás után több mint két hónappal később derült ki, hogy Kovács Ferenc és társai, mint eddig szinte mindig ismét alantas eszközhöz nyúltak. A választás előtt hónapokkal a kizárólag saját embereiből álló képviselő-testülete úgy határozott, hogy saját maguknak (egyesületüknek) a jövőben esedékes pályázati pénzt a község kasszájából meg előfinanszírozzák. Később a tények azt bizonyították, hogy a választás napján, valamint az azt megelőző két napon tartott ingyen buli és velejáró minden mellékes összes költségét az önkormányzat pénzéből finanszírozták, abban valójában egy fillér saját pénz nem volt. Sőt arról a pályázatról – amiről a választás előtt azt állították, hogy megnyerték – csak választás után két hónappal később döntött a kiíró szerv. A pénzt pedig egy évvel később fizették vissza, természetesen kamat nélkül, sőt az átutalásból keletkező banki költséget önkormányzati támogatásként ismét megszavazták maguknak

Ezeknek az embereknek nagyon kellett a hatalomba maradás, hogy ilyen arcátlan módon hazardírozásba is belementek. Persze visszaemlékezhetünk a 2005 január 22-i időközi választás végeredményére is, ahol 24 rontott szavazat mellett, 24 szavazattal állítólag Kovács győzött.

Lassan az önkormányzati ciklus végéhez érünk. A választástól eltelt három és fél év és az önkormányzat vezető testülete újabb negatív csúcsot állított fel. Ebben a három és fél évben abszolút semmit nem csináltak. Egyetlen beruházás, egyetlen fejlesztés, egyetlen településszépítés, semmi, de semmi nem történt. Azaz mégis, Makai képviselő fűnyírótraktor lopás ügye. A képviselőt elítélték még sem jutott eszébe a polgármesternek, hogy mégis csak illene felszólítani a képviselő urat a lemondásra. De nem csak ezt nem tették meg, hanem még a szociális bizottság elnöki tisztében is meghagyták. Ez sokat mondó tény!

Ez a semmittevés ciklusa annak ellenére alakult így, hogy az egyesületünk vezetősége 2011 őszén úgy határozott, az újságunk megjelentetését 2014 tavaszáig szüneteltetjük, mert példát szerettünk volna mutatni a helyi politika képviselőinek és egyben lehetőséget adni a polgármesternek és a képviselőinek a békés alkotó munkára.

A béke megvalósult, de az alkotó munka elmaradt.

Ez az írás „Tápiószele rendszerváltástól napjainkig” című készülő kiadványban olvasható részleteket tartalmazza. Ezért a közzétett anyag bármely részének felhasználása csak hivatkozás megjelöléssel együtt engedélyezett.

Majoros Tibor